avagy
EMBER TERVEZ, ISTEN VÉGEZ
(készítés alatt)


Az Auras Art Studio kétrészes, kétnyelvű (spanyol-magyar) nagyjátékfilmje
cca. 180p CINEMASK xHD cinemascope


„Lehetek szent, akár naplopó.
Mindegy.
Nem ez a fontos.
A fontos az, hogy valóban éljek.
Hogy a valódiságot, legalább a valódiság igényét és követelését magamban kialudni ne hagyjam,
és a lehetõ legnagyobb feszültséggel önmagamból sugározzam.
Mert ha van ember, csak egy, csak egyetlenegy ember van,
a többinek is könnyebb.”

Hamvas Béla: Gyümölcsóra

*

F R A G M E N T O     D E     L A     F U E N T E

„Solo brajindo que lares,
Introfendras alma del color,
Sefeundra para que queiros,
Unida soledad el amor”

*

Dionisio Tártaro,
– a spanyol demokratikus átalakulás hajdani élharcos újságírója –,
napjainkra a média világában,
– és azon keresztül –,
 már keményebb diktátor,
mint a hajdan oly gyűlölt Franco tábornok.

Persze ő mindebből semmit se vett észre,
mint ahogy abból sem,
hogy erőszakossá vált természetének forrása a feldolgozatlan,
– ezért folyamatosan kompenzálásra szoruló –,
szeretethiánya.

Mindent és mindenkit saját tulajdonának tekint,
mindennnek úgy kell történnie, ahogy ő akarja,
és minden csak úgy jó, ahogy ő látja, gondolja.

Ez a belső folyamat egyre fékezhetetlenebb, kontrollálhatatlanabb helyzetekbe sodorja a külvilággal való konfrontációi során,
miközben  már egyre nyíltabban készül a nyílt politikai hatalom megszerzésére is.
Ehhez még attól se riad vissza,
hogy ott is ellentéteket szítson,
ahol amúgy béke és egyetértés honol.

Meddig mehet ez még így tovább?
Hány házasságot,
kapcsolatot,
embert tehet még tönkre,
használhat még el törtető életével?
Vagy egyszer csak majd jön valaki,
akiben lesz annyi szeretet,
hogy ezt az energiarabló embert egyenes fellépésével megállítja,
megfagyott szívét felmelegíti?

Ana Maria del Herrero,
– Tártaro vezető TV-csatornájának frissen kinevezett ifjú kreatív igazgatójaként –,
hasonlóan kemény konfrontációk közt éli,
– csak a másik oldalon –,
vesztésre álló, kilátástalan életét,
hogy kitörhessen a fogyasztói társadalom, a szingli életforma csapdáiból.

Szinte minden:,
– a család, a munkahely, a média –
és szinte mindenki saját tulajdonának tekinti.
Szinte mindennnek úgy kellene történnie, ahogy mások akarják,
és szinte minden csak úgy lehetne jó, ahogy más látja, gondolja.

A szebb napokat is megélt nemesi család sarjaként gyakorlatilag mindene megvan,
amit anyja és nagyanyja „megálmodott” neki.
De ő mégis inkább a szerény körülmények között élő,
– de hozzá hasonlóan tehetséges –,
barátjával képzeli a sokszor még neki is megvalósíthatatlannak tűnő közös jövőt.

Otilio Martinez,
aki látszólag teljesen hétköznapi és szürke küzdelmet folytat a mindennapos életbenmaradásért,
– akárcsak a bérből és fizetésből élők milliói –,
  aztán egy este barátjával,
Cristóballal,
mindenre elszántan megjelennek a médiacézár birodalmi központjában.

A fiatalok szakítani szeretnének a többezeréves átkokkal,
és ehhez precízen megtervezve mindent feltesznek egy lapra,
hogy egyszerre és mindenkorra megváltoztassák életüket,
megalapozzák jövőjüket,
és ezzel talán a miénket is.

Ezen a ponton aztán a történet szálai és a sorsok egyaránt összeérnek,
hogy egy mindent eldöntő pillanatban össze is csapjanak.
Minden,
– szeretet, gyűlölet és félelem egyaránt –,
összemosódik, összekeveredik,
a sok fordulat közt ember legyen a talpán, aki kiigazodik majd.

E történet persze annyira szokványos elemekből épül fel,
– mint általában a szappanoperák –,
hogy bárhol,
akár Magyarországon is játszódhatna.

Tényleg, mi lenne, ha Magyarországon játszódna?



Alejandro Tessari történetéből,
Szöllősy-Csák Gergő – „Mozdulatok rabjai” c. kísérleti játékfilmjének és
Hamvas Béla – „Olbrin Joachim csodálatos utazása” c. novellájának
felhasználásával

írta:
Ferencz Adrienn, Ferencz Bettina, Szöllősy-Csák Gergő és Alejandro Tessari






Elnézést kérünk, ez az oldal még nem készült el teljesen.